Veszprém Barabás KC – Váci NKSE

32-26 (16-15)

Veszprém, 300 néző. Vezette: Medve Róbert, Nagy László.

Veszprém: Kiss – Azari 4, MAYER SZ. 7, Emberovics 2, BULATH 7 (1), Farkas 3, FÖLDES V. 7 (1).

Csere: Lengyel (kapus), Szabadfi 1, Hanczvikkel 1. Edző: Gyurka János.

Vác: Juhász – Baross 1, BARJÁN 7 (2), Tápai 4, Uhrakova 2 (1), Klivinyi 6, Szondi 2.

Csere: Bíró (kapus), Ivanics, Gyetván, Mészáros 3, Fülöp, Ertl 1.

Edző: dr. Ökrös Csaba.

Kiállítások: 6 perc, illetve 8 perc:
Hétméteresek: 5/3, illetve 3/3.
Az eredmény alakulása: 4. perc: 0-2; 11. perc: 5-2; 16. perc: 7-7; 20. perc: 12-8; 25. perc: 12-11; 35. perc: 20-17; 43. perc: 23-21; 48. perc: 27-21; 54. perc: 29-22.

 A Váci NKSE együttese továbbra is győzelem nélkül vívja párharcait a középházi rájátszásban, hiszen legutóbb a harmadik fordulóban a Veszprém Barabás KC vendégeként szenvedett vereséget egy izgalommentes és számunkra dühítően sima mérkőzésen. Másik érdekesség, hogy újabb átok van kialakulóban, hisz a váciak utoljára tavaly októberében tudtak idegenbeli találkozóról két ponttal hazatérni, ekkor a Békéscsaba volt a szenvedő fél. Na de nézzük, mi vezetett csalódáshoz most.

Fotó: Melczer Zsolt (www.vehir.hu)

A mieink teljesítménye igazán az első öt percben volt értékelhető, hiszen 2-0-s vezetésre tettünk szert, mellesleg az összecsapáson először és utoljára. Ezután rendesen beindult a veszprémi henger, és meg sem állt a 60.perc leteltéig. Góljaikat főként beállós pozícióból Mayer Szabina révén szerezték, valamint a mindig megállíthatatlan Bulath Anita adott tökéletes passzokat és lőtte megszokott találatait. Ökrös Csaba ekkor megint az időkérést jelző táblához fordult, hátha sikerrel jár és fel tudja rázni lányait. Ez félig-meddig sikerült is, hiszen a 16. percben ki tudtunk egyenlíteni és visszajönni valamelyest a mérkőzésbe. Ehhez persze kellettek a hazai hibák is, nekik úgy látszik nem tett túl jót az időkérés, kizökkentette őket az addigi rohanásból. Most sem tartott túl sokáig a váci jó forma, hisz a vendéglátók gyors indításgólok révén újra elhúztak. Kapusaink védőszázaléka, a fal védőmunkája kritikán aluli volt, egyedül a támadásaink voltak valamennyire értékelhetőek. Barján Bianka kitámasztott helyzetből való eleresztései utat találtak Kiss Éva lábai között, Klivinyi Kinga felugrásból lőtt találatai, pedig a hálóőr kezei között landoltak a felső sarkokba. Ez sem volt elég, igaz csökkent a hátrány, de a félidő ígyis 16-15-ös veszprémi vezetéssel zárult.

Fotó: Melczer Zsolt (www.vehir.hu)

A szünetben a körülbelül tizenöt kilátogató váci drukker, komoly gondolkodásba eshetett, hiszen ez a találkozó dönthet a számunkra hőn áhított 5. hely megszerzéséről, de a folyatatásban ilyen játékkal ez beláthatatlan távolságokra kerülhet tőlünk. Valami ilyesmi is történt.

A második harminc perc, a dunapartiak szempontjából a lehető legrosszabbra sikerült. A támadási és védekezési taktikánk igen színes volt, hiszen többféle felállásban, többféle variációval is próbálkoztunk, de nem találtunk olyat, amivel ez a Veszprém ma legyőzhető lenne. A 45. percig még, úgy ahogy tartottuk magunkat, de ha éppen egy-egy hazai támadást sikerült akár egy percig is megfékezni, vagy passzív karjelzés után, vagy pedig a megszerzett labda eladása után kaptunk gólt. Kevés értékelhető momentum volt az egész találkozó folyamán, hiszen a hangulat és a szurkolás is közel állt a padlóhoz, ahogyan a játékunk is. Az utolsó tíz perc maga volt a pokol, hisz a Barabás öt-hat, sőt hét gólra is növelni tudta előnyét, így a már eddig is rendkívül alacsony színvonalú mérkőzés, nyugodt és szelíd véget ért, hatgólos hazai győzelemmel.

Kevés ennél rosszabb mérkőzést játszottunk, pedig azért erre is volt példa, de ez a rájátszás, mind játékban, mind csapatban, mind mentálisan, mind fizikálisan nagyon más az eddigiekhez képest. Az egyetlen dolog, ami mindig örök és sohasem változik, az a szív, az akarat, a küzdés, ebbe mindig kapaszkodhatunk, és ez számtalan rossz időszakon átsegített már minket. Ebben bízzunk most is, hogy az elkövetkező három mérkőzést a lehető legjobban teljesítjük, Debrecenből elhozzuk, a hazaikon pedig itt tartjuk a két pontot. Semmi más nem kell hozzá, csak felállítani egy célt, minden áron küzdeni érte, és hinni benne, és soha fel nem adni azt.

 Feith Tímea Viktória

Ifi csapatunk a 2. helyen zárta az alapszakaszt!

 Befejeződtek az NB I-es női kézilabda bajnokság alapszakaszának küzdelmei.

 Junior csapatunk (U19) a 11. helyen zárt, így az alsóházi rájátszásban vesz részt egy bónuszponttal kezdve a küzdelmeket.

A junior csapat az U18-as lányoktól kezdve az U14-esekig bezárólag nagyon változatos felállásban szokott pályára lépni. Célunk az, hogy a tehetséges fiataloknak is minél több versenylehetőséget biztosítsunk erős ellenfelekkel szemben. Ezt a célkitűzést mindvégig szem előtt tartva, győzelmi kényszer nélkül edződhettek a lányok, akik közül remélhetőleg minél többen szereznek majd örömteli perceket szurkolóinknak a jövőben. Idegenben csak Kiskunhalason győztünk, a többi pontunkat hazai pályán gyűjtöttük.

 Összesen 24 játékos kapott lehetőséget ezeken a meccseken. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt Horváth Alexa nyújtotta, aki minden mérkőzésen részt vett és majdnem 9 gólos átlaggal, 186 lőtt góllal az NB I-es junior góllövő lista 2. helyén zárta az alapszakaszt. 

 A csapat legmeghatározóbb játékosai /név (szül.év) - gól (lőtt 7-es/belőtt 7-es):

Horváth Alexa (93) – 186 (79/63), Varga Viktória (93) – 121 (34/23), Bónis Zsófia (93) – 81 (2/1), Szondi Zsófia (95) – 52 (1/1), Helembai Fanny (96) – 40 (1/1), Hámori Konszuéla (96) – 33 (1/1), Hódi Renáta (93) – 30, Horváth Dorottya (96) – 20, Illés Barbara (94) – 17, Veres Zsanett (93) – kapus. A csapat edzője: Ottó Katalin

 Ifjúsági csapatunk (U17) a felsőházi rájátszásban, a 2. helyről, 3 bónuszponttal indulva folytatja a versenyt. Ebben a korosztályban még soha nem született ilyen szoros végeredmény az alapszakaszban:

 Hazai pályán mindig a legerősebb összetételben fogadtuk ellenfeleinket, hiszen az ifi meccs a felnőtt után következett, így a felnőtt keret tagjai is minden esetben korlátozás nélkül léphettek pályára. Itthon nem is vesztettünk egyetlen pontot sem:

 Három ifjúsági válogatott játékosunk Bíró Blanka, Ertl Rebeka és Mészáros Rea mellett Petrovics Gerda és Ivanics Dóra is egyre több lehetőséget kaptak a felnőtt mérkőzéseken, amiért nagyon büszkék vagyunk rájuk és példaként állnak sok saját nevelésű tehetségünk előtt. Persze figyelni kellett rá, hogy nehogy túlterheljük őket, mert akkor a sérülések is könnyebben becsúszhatnak, ezért idegenben (ahol az ifi meccsek megelőzik a felnőttekét) többnyire csak egy félidőt kaptak a korosztályukban. Ennek következtében vendégként általában nem tudtunk a legerősebb összeállításunkban kiállni, viszont így is csak 7 pontot veszítettünk a megszerezhető 22-ből, ami ~70%-os teljesítményt jelent. Kikaptunk Békéscsabán, Siófokon és Győrben, illetve döntetlen született Debrecenben:

Országos döntőben U16-os csapatunk!

 A Budapesten rendezett elődöntőből három magabiztos győzelemmel jutottak tovább U16-os (1995-ös) lányaink az Erima gyermekbajnokság május utolsó hétvégéjén, Nagyatádon zajló országos döntőjébe.

 Eredményeink:

Vác – Spartacus 25-12

Vác – Füzesabony 36-15

Vác – Debrecen 28-15

Végeredmény:

1. Váci NKSE
2. Pénzügyőr-Spartacus SE
3. Debreceni SC-SI
4. VIK Füzesabony SC

 Csapatunk játékosai:

Albert Renáta (97), Benkó Csenge (97), Csőregi Bettina (96), Garamvölgyi Melitta (96), Golyán Barbara (95), Hámori Konszuéla (96), Helembai Fanny (96), Horváth Dorottya (96), Petrovics Gerda (95), Schvart Enikő (97), Szondi Zsófia (95), Sztranyan Ágnes (97), Vigh Viktóris (96). Edző: Ottó Katalin

Váci NKSE – DVSC-Fórum

28-28 (12-14)

Vác, 450 néző. Vezette: Natkai Norbert, Szalay Zoltán (…).

VNKSE: Juhász – Baross 1, BARJÁN 11 (5), UHRAKOVA 5, Fülöp, Klivinyi 3, Gyetván.

Csere: Péntek-Dózsa, Bíró (kapusok), Tápai 4, Mészáros 1, Horváth, Ertl 2, Szondi 1, Ivanics.

Edző: dr. Ökrös Csaba.

DVSC: KIRÁLY – Slakta, KARNIK SZ. 4, KUDOR 10 (4), Dakos 2, Siska 4, Szilágyi 4.

Csere: Makai (kapus), Bálint 3, Varsányi 1, Karnik M., Kazai, Som.

Edző: Köstner Vilmos.

Kiállítások: 2 perc, illetve 10 perc. Hétméteresek: 9/5, illetve 5/4. Az eredmény alakulása: 8. perc: 2-5; 15. perc: 5-6; 19. perc: 6-9; 21. perc: 9-9; 28. perc: 12-12; 34. perc: 14-17; 40. perc: 19-19; 47. perc: 23-22; 54. perc: 26-28.

 Első osztályú női kézilabdázóink a rájátszás második körében, az eddig két vereséget elkönyvelő Debrecen együttesét látták vendégül. Szép reményekkel indultunk neki a mérkőzésnek, hiszen az előző hétvégén megszerzett Magyar Kupa harmadik hely, kellő motivációként szolgálhatott arra, hogy harmadszor is nyerni tudjunk a piros-fehérek ellen. Az alapszakaszban kétszer is magabiztosan, jó játékkal kerekedtünk ellenfelünk fölé, viszont a mostani összecsapás képe alapján mindenről lehetett szó, csak erről nem.

Már az első percektől kezdve, nyilvánvaló volt, hogy a fiatal játékosokból álló Loki alaposan felkészült a mieink játékából, és mesterük Köstner Vilmos megfelelő taktikával, nem hogy megszorongathatja, de pontot, sőt, pontokat is vihet el a Duna bal partjáról. Indiszponáltan és dekoncentráltan játszottak a váciak, mely a pályán és a fejekben is mély nyomot hagyott. A védekezésünk egyáltalán nem a megszokott kerékvágásban működött, számtalan könnyű gólt kaptunk, általában ziccer helyzetekből, valamint Kudor Kitti révén talajról való lövésekből. Ezt már a 8. percben próbálta orvosolni Ökrös Csaba, hiszen láthatóan a lányok megtörtek, miután egymás után négy hetest is sikerült kihagynunk (Klivinyi Kinga, Tápai Szabina, Horváth Alexa és Lucia Uhrakova). Úgy látszik, ez a mumusa lesz a piros-kék gárdának, hiszen ez nem az első ilyen mérkőzés, hogy nüánszokon és pillanatnyi mentális felkészültségeken múlnak dolgok. Az első harminc perc vége előtt felzárkóztunk egy-kétgólos hátrányra, valamint döntetlen állásra is. Ez Juhász Edina néhány védésének, valamint Tápai Szabina és Klivinyi Kinga egy-egy remek megmozdulásának köszönhetően sikerült. Itt megragadva az alkalmat, egy pár szó a játékvezetőkről. Ez tipikusan olyan drámai párharc és küzdelem volt, ahol elvárható lett volna egy következetes és magabiztos bíráskodás, hiszen nem egy váci játékosra mértek fejre és nyakra irányuló ütést, valamint a beálló hátulról való kétkezes lökése sem mindig kapta meg az ezért járó megfelelő büntetést. Mindezeket együttvéve a szünetre kétgólos debreceni előnnyel fordulhattak a csapatok.

A lelátók, ahogy mindig is, most is megteltek különböző információkkal, és latolgatással a következő fél órát eltekintve. Van, akik bíztak a lányokban, és a Magyar Kupa Négyes Döntőjének bronzcsatáján mutatott második félidei játékban, és biztos voltak akik, rossz előérzettel gondoltak bele a hátralévő időbe.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, a pozitív hozzáállással rendelkező szurkolók által várt megváltás, egészen a 47. percig váratott magára. Addig ugyanis pár kisebb és nagyobb részletet leszámítva, ugyanaz történt, mint az egész első félidőben. A 30-40. perc közötti részt megint csak a hajdúságiak uralták, ezzel rendesen feladva a leckét együttesünknek. Kudor Kitti mellé folyamatosan iratkoztak fel a góllövők, főként Karnik Szabina és Siska Pálma voltak ők.

A Vác játéka nem igen hozott nagymértékű változást, leszámítva az egyetlen igazán kiemelkedő teljesítményt, aki nem volt más, mint Barján Bianka. Amellett, hogy megtalálta a helyes középutat, és tisztában volt azzal, hogy mikor lőjön éppen a debreceni kezek között, vagy éppen mikor lát helyet arra, hogy lábmunkájával megverje a védőket, ő volt az egyetlen, aki hideg fejjel értékesíteni tudta a büntetőinket. Mellette még Lucia Uhrakova rendkívül harcos és kemény, falban végzett munkája emelhető ki. Ezek kellettek, ahhoz, hogy a hazaiak a 47. percben átvegyék a vezetést, és reménysugarat lássanak az utolsó tíz percre. Elég rövid reménysugár volt, hiszen alig fél perc telt el, és egy gyors középkezdés után újabb gólt kaptunk. A hatvan perc alatt, minden megtörtént, ami elképzelhető egy kézilabda pályán, az ápolásoktól kezdve, a sérüléseken át, a szurkolók elégedetlenségén keresztül, a test-test elleni küzdelemig, minden. Az utolsó percekben emberelőnyös szituációban támadhattunk, mivel Karnik Szabina megkapta harmadik két percét, és ezzel piros lapját, a Klivinyi Kinga ellen elkövetett szabálytalanság, sőt az ideillő szó inkább a durvaság miatt. Újabb hetest harcoltunk ki, melyet a még mindig a terhet magán viselő, Barján Bianka bombázott a hálóba, így döntetlenre mentette a mérkőzést. Az utolsó támadást a Loki vezethette, melyben sikeresen ölték az időt, így egy ponttal távozhattak Vácról.

Felemás érzéseket ébreszt ez az összecsapás, hiszen dicséretes, hogy a váci lányoknak a szívük még mindig a helyén van, de most már ideje lenne a fejekben is rendet tenni. A kihagyott hetesek döntő szituációkban, már nem egy találkozót eldöntöttek (FTC, Veszprém, Békéscsaba). Szerdán Veszprémbe látogat együttesünk, ahol kötelező lenne a győzelem, ha a rájátszást és ezzel a bajnokságot az ötödik helyen szeretnénk zárni. Ehhez legfőképpen mentális felkészültség, motiváció és hit kell, mely bennük van, hisz láttuk már, csak vissza kell hozni, csak vissza kell hozni önmagukba.

 Mini-interjú:

Mi a véleményed a mérkőzésről, miben látod a döntetlen okát?

 Barján Bianka: Úgy gondolom, hogy a döntő momentum ismét a hétméteresek nem értékesítése volt, hiszen itt tört meg a játékunk. Ezt a fiatal csapatot a szíve viszi előre, és ha még segítséget is kapnak hozzá, akkor fellelkesülnek, és nehéz őket megállítani. A védekezést egyáltalán nem a megbeszéltek alapján teljesítettük, hiszen olyan gólokat kaptunk, amikre készültünk, nem ért meglepetés. Fontos ziccereket hibáztunk, de azt hiszem a játékvezetők sem torolták meg kellőképpen a fejre és nyakra mért ütéseket. A saját játékommal elégedett vagyok, örülök, hogy sikeresen belőttem a büntetőket, remélem, hogy folytatni tudom ezt a felfelé ívelő tendenciát.

 Feith Tímea Viktória

Döntőben az Árpád fejedelem Általános Iskola leány kézilabda csapata!

2012. április 25-én Lajosmizse adott otthont az általános iskolák leány kézilabda diákolimpia elődöntőjének. Az eseményen a megyékből továbbjutott csapatok jutottak tovább. Pest megyéből az Árpád fejedelem Ált. Isk. csapata képviselte Vác városát.

A helyszínen megtörtént sorsolást követően a csapatok küzdelmei a következők szerint alakultak.

 Lajosmizse – Kistelek

Árpád DSE – Bp

A Kistelek és az Árpád DSE győzelmüknek köszönhetően megküzdhetett egymással a döntőbe jutásért.

A sikert a kiváló kapusteljesítményének, a kemény védőmunkának és a csapat egységességének köszönhetően az Árpád DSE csapata harcolta ki.

 A győzelemmel megszerezte magának a jogot, hogy részt vehessen az Országos Döntőben, melynek 2012. június 1.-3. Pécs városa ad otthont.

 1. helyezett: Vác (Árpád Fejedelem Ált. Isk.)
2. helyezett: Kistelek (TKIKI Kisteleki Általános Iskola)

(2011 országos döntő 3. helyezett)
3. helyezett: Budapest (Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium)
4. helyezett: Lajosmizse (Fekete István Ált. Isk.)

Csapattagok: Bartha Virág Eszter, Hanzelik Bianka, Gáspár Tamara, Volentics Anna, Tőrincsi Réka, Prontvai Fanni, Szűrös Barbara, Jancsik Kinga, Kovács Mimi, Tóth Laura, Benkó Csenge, Nagy Enikő.
Edző: Zsadányi Éva

IRÁNY AZ ORSZÁGOS DÖNTŐ!!!