Felnőtt csapat hírei 

Interjú Szilágyi Zoltánnal

Tények, számok:
Szilágyi Zoltán edző (1972.10.03.)
Vezetőedző Vácon, 2016 – 2021
EHF-mesteredző cím (2018)
Váci eredményei (bajnokság, MK):
135 mérkőzés, 81 győzelem, 6 döntetlen, 48 vereség, 4013 lőtt gól, 3756 kapott gól, 29 sárga lap, 1 két perc
Bajnokság:
2016/2017: 5.  (4 pontra a dobogótól)
2017/2018: 6.  (7 pontra a dobogótól)
2018/2019: 5.  (4 pontra a dobogótól)
2019/2020: 5.  (Covid-19 miatt a bajnokság menet közben felfüggesztve/befejezve)
2020/2021: 4.  (3 pontra a dobogótól)
Magyar Kupa:

2016/2017: III. forduló
2017/2018: V. forduló
2018/2019: V. forduló
2019/2020: V. fordulóba jutott, de a Covid-19 miatt a kupa menet közben felfüggesztve/befejezve)
2020/2021: V. forduló
Nemzetközi kupa:
EHF kupa 2017/2018: 3. forduló
EHF kupa 2018/2019: 2. forduló
EHF kupa 2019/2020: 3. forduló
EHF Európa-liga: csoportkörbe jutás / csoport 4. hely

Hogyan került képbe pályafutásodban a Váci NKSE, és milyen előzmények után szerződtél ide 2016-ban?

  • A Vác előtt, nyolc és fél évig az NB I/B-s Dabas férficsapatánál edzősködtem. Nagy meglepetésemre Németh András telefonon megkeresett, hogy akarok-e komolyabban foglalkozni a kézilabdával, és felajánlotta az NB I-es Vác női csapata vezetőedzői posztjának lehetőségét. Egy-két nap gondolkodási időt kértem, mert ez óriási változást és előrelépést jelentett szakmai karrieremben, de gyorsan döntöttem. Andrást, családi vonalon, kisgyerekkorom óta ismerem, hiszen édesapámmal egy csapatban játszottak. A dabasi edzőségem alatt, 2014-ben, megszereztem az edzői B-licencet, ekkor már ő mentorált. Nagyon szívesen elfogadtam ezt a felkérést!

Összefoglalnád röviden edzői hitvallásod?

  • Alapvetően Németh Andráshoz hasonlóan gondolkodom az edzésvezetésről, az edzői munkáról. Edzési gyakorlat-anyaga a gondolkodáson alapuló küzdőjátékokra épül. Így, ezeken keresztül, téthelyzet szimulálása közben tanulhatnak meg szinte mindent a játékosok. Röviden: téthelyzetben, játékosan dolgozni. Ez lehetővé teszi, hogy a mérkőzéshez hasonló hőfok alakuljon ki az edzéseken. Ezt ő még annak idején, fiatal edzőként vezette be és úgy gondolom, hogy ezzel legalább 20 évvel megelőzte a korát. Szerintem ez volt a sikereinek a titka és örömmel vettem át tőle ezt a módszert. Amikor a továbbképzéseken bemutató edzéseket tartott, nagyon megtetszett ez a gondolkodási mód és utána vadásztam a neten az előadásait. Én is ezt az utat szerettem volna járni és kapóra jött az invitálása, hogy dolgozzunk együtt.

Az itt töltött öt évben hogyan változott a munkamegosztás Németh Andrással, és mivel járult hozzá szakmai fejlődésedhez?

  • Az elején jelentősebb szerepe volt Andrásnak. Az első félévben még ő meccselt, az edzéseket pedig közösen tartottuk. Ezután átvettem tőle a csapat irányítását, azonban az egyéni képzés továbbra is az ő feladata maradt. A felkészülések során heti egy-két edzést még vállalt, majd a bajnokságban már szinte végig én dolgoztam a lányokkal. De, ha kértem, többször segített.

Váci pályafutásod legnagyobb sikere?

  • A váci időszakom legnagyobb sikerének azt tartom, hogy minden évben – több nagyobb bravúr mellett – sikerült elérnünk az előre kitűzött célt. Idén pedig a 4. hellyel túl is szárnyaltuk azt. Ezen felül, a klub történetében először, bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe! Nagyon büszke vagyok arra is, hogy a munkánk során több játékos eljutott a válogatottságig. Helembai Fanny, Kácsor Gréta, Hámori Konszuéla ráadásul a klub saját nevelésű játékosai. Itt mutatkoztak be az NB I-ben és a szorgalmuknak, kitartásuknak köszönhetően kapták meg a behívót. Ez természetesen azt is mutatja, hogy az utánpótlásban már régóta remek munka folyik és ebben Ottó Katalinnak vitathatatlan érdemei vannak. Ezen kívül Lakatos Rita, amikor hozzánk került, még nagyon messze volt a válogatott szinttől, azóta viszont már két világversenyen szerepelt. Sőt a sérülése előtt, Kuczora Csenge is volt már kerettag. Munkánk kiemelt céljának tekintettük, hogy tehetséges, magyar fiatalokat építsünk be a csapatba, akikből legyenek jó játékosok, és jussanak el a válogatott szintig.

Ha egyet ki lehet emelni, melyik volt az öt év legemlékezetesebb meccse számodra?

  • A mostani, a Debrecenben kivívott győzelem! Szinte emberfeletti tett volt, különösen a Boglári Akadémia-SZISE elleni vereség okozta mélypont után! Tizennégy éves felnőtt edzői pályafutásom során, egy ekkora gödör után, ilyen rövid idő alatt, még soha nem javult ekkorát egyetlen csapatom teljesítménye sem. Az emberi tényező nagyon sokat számított. Megmutattuk egymásnak, a szurkolóknak, hogy ennél sokkal jobbak vagyunk. Iszonyúan akart mindenki bizonyítani. A debreceni siker a pozitív emberi tulajdonságoknak, a kiváló csapatmunkának volt köszönhető. A lányok egész héten nagyon komolyan, az utolsó erejüket összeszedve, készültek erre a mérkőzésre, hogy szépen fejezhessük be a szezont. Ez a közösen kiküzdött győzelem nagyon felemelő érzés volt. Szerencsére az öt év során sok nagyszerű nagy bravúrt értünk el, amelyekre nagyon szívesen gondolok vissza, de itt úgy éreztem, hogy a csapat egy kicsit értem is játszik.

Váci pályafutásod leginkább felejthető momentuma?

  • A váci pályafutásom alatt csak két meccsre tekintek vissza „vállalhatatlan” kudarcként. Az imént említett Boglári Akadémia-SZISE elleni vereségre, valamint a 2019. októberi, SZISE elleni idegenbeli döntetlenre. Ezeken a találkozókon nálunk gyengébbektől kaptunk ki, vagy vesztettünk pontot úgy, hogy egyértelműen mi voltunk az esélyesebbek. Természetesen voltak még fájó vereségeink, de akkor olyan csapatokkal szemben maradtunk alul, akiktől akár ki is lehetett kapni. Öt év során ez nem rossz arány, ami számomra azt jelenti, hogy végig stabilan teljesített a csapat.

Hogyan segítette addigi váci munkád az EHF-mesteredzői cím 2018. májusi megszerzését?

  • Az iskolákban meg lehet tanulni bizonyos dolgokat, de igazából a gyakorlatban sajátítja el az ember ezt a „mesterséget”. Németh Andrástól tanultam a legtöbbet a napi munkából, ez volt számomra a legkomolyabb „egyetem”.

A Covid-19 pandémia során számos, soha sem tapasztalt szakmai, emberi helyzettel kellett megbirkóznotok. Mik voltak számodra a legnagyobb kihívások és a legfontosabb tanulságok ebben az időszakban?

  • A pandémia minden csapatot nagyon hátrányosan érintett, de talán bennünket ért a legnagyobb csapás, hiszen éppen a felkészülésünk ment rá! Tudomásom szerint soha egyetlen edző sem kezdett még úgy szezont, hogy a csapata számára teljesen kimaradt az alapozás, amely az év legfontosabb időszaka, a mindent meghatározó fizikai, mentális és taktikai felkészülés miatt. Talán a sok sérülés is ide vezethető vissza. Két-három héttel a bajnokság kezdete előtt kezdhettünk el edzeni. Kaptunk ugyan két hét halasztást a szövetségtől, de ezzel a lehetőséggel nem tudtunk élni, hiszen megváltoztatták a versenykiírást és egy iszonyúan sűrített programmal találtuk magunkat szemben. Ha nem kezdjük el a bajnokságot időben, akkor nem tudtuk volna lejátszani a meccseinket. Belementünk egy szerda-szombat ciklusba, komoly felkészülés nélkül, egy ilyen kis kerettel. Ráadásul az Európa-liga csoportkörének elérése is plusz terhet jelentett. Emberpróbáló feladat volt! A csapat mentális erejére, emberi nagyságára jellemző, hogy mégis ilyen eredményes évet zárt.

Az öt év során, emlékeim szerint, az idények elején elég pontosan belőttétek a bajnoki helyezésbeli reményeket! Te milyen tényezők alapján alkotsz képet ilyenkor?

  • A cél mindig az európai kupaindulást jelentő pozíció elérése volt, az 5.- 6. hely. Nagy és komoly feladat, kemény munkát követel, de egy-két bravúrt is „megelőlegezve”, reálisan elvárható.

Hogyan nézne ki nálad a „Váci Dream Team” az itteni öt év alapján?

  • Minden évben az aktuális csapatom, akikkel mindig elértük a kitűzött célokat.

Véleményem szerint, a kispados fiatalok stabil beépítése, sajnos kevésbé sikerült az öt év alatt, gondolok itt például Szabó Kittire, Paróczy Sárára, Iván Emesére, Bárdy Noémire, és Szeberényi Flórára. Nyilván mindig (legalább) kettőn áll a vásár, te milyen koncepció és szempontok alapján álltál ehhez a feladathoz?

  • Úgy gondolom minden játékos, ha megfelelő tehetséggel, ambícióval és kitartással rendelkezik, eléri azt, amire a pályafutása során hivatott. Vannak, akik rögtön megugorják a lécet és egy nagy lépéssel már egész fiatalon azon a szinten teljesítenek, hogy meg tudnak felelni a magas elvárásoknak. Másoknak néha egyet hátra kell lépni, hogy egy nagyobbat ugorhassanak előre. Nem hiszek abban, hogy az jó, ha egy fiatal játékost mesterségesen menedzselünk. Az igazi tehetség mindig kitapossa magának az utat és kiharcolja magának a megfelelő játékidőt. Erre láttunk itt Vácon már számtalan példát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kitűzött célok eléréséhez mindig az adott legerősebb csapatot kell a pályára küldeni, hiszen a profi sportban a győzelem a legfontosabb. Azonban az általad említett játékosok közül Bárdy Noémi például kezd egyre fontosabb része lenni a csapatnak. Már komoly feladatokat kapott ebben az évben is és sokszor élt a lehetőséggel. Elég, ha csak az utolsó „bajnokinkra” gondolunk vissza, ahol a teljesítménye nagyon kellett ehhez a bravúrhoz. Szerintem jövőre, fiatal kora ellenére, még fontosabb része lesz a csapatnak.

Szerinted mi hiányzott elsősorban ahhoz, hogy valamelyik évben a dobogón végezhessünk? Melyik szezonban álltunk szerinted ehhez a legközelebb?

  • Nem volt soha reális elvárás a dobogó, így idén sem. De most, a lányokkal megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a harmadik hely is meglegyen. Elérhettük volna, ha minden összejön és a szerencse is mellénk áll. Ez azonban nagyon ritkán adatik meg egy csapat számára. A negyedik hely megszerzésével így is a lehetőségeink fölé mentünk. Nincs bennem hiányérzet.

Hogy érzed, a váci évek összességében hogyan szolgálták szakmai előmeneteled? Miben szeretnél még fejlődni, és van-e olyan terület, ahol valamit majd másképp szeretnél csinálni?

  • Itt, Vácon kaptam meg Kirsner Erikától és Németh Andrástól azt, amire egy edző a legjobban vágyik: bemutatkozhat egy NB I-es csapat kispadján! Nekik és a lányoknak köszönhetem, hogy NB I-es edző lettem. Mindenben szeretnék még fejlődni, az edzői szakma egy folyamatosan változó, állandó fejlesztést és továbbképzést igénylő tevékenység. Haladni kell a korral, naprakésznek lenni, napról-napra tanulni, és új dolgokat csinálni minden területen.

A leglelkesebb és legkitartóbb drukkerek számára biztosan a klubtörténet egyik legnépszerűbb (ha nem a…) és legeredményesebb edzője voltál Vácon. Akivel, Németh Andráshoz hasonlóan, a közös, csapat-szurkoló rendezvényeken is nagyon jókat lehetett beszélgetni. Köszönjük, hogy számos nyilatkozatodban megemlítettél bennünket, mint a csapat fontos támaszait! Egy kicsit bővebben, hogyan vélekedsz a mi szerepünkről, mennyire ment át hozzátok a szurkolás a pályára, a kispadra, milyen plusz motivációt és olykor-olykor esetleg milyen negatív hatást jelentett?

  • A szurkolókra is nagyon szívesen gondolok vissza! Részükről sosem tapasztaltam negatív megnyilvánulásokat felénk. Kevés ilyen szurkolótábor van, amely hullámvölgyek esetén, amikor nagyon szégyelljük magunkat egy-egy teljesítményünkért, akkor sem fordul el a csapatától! Csak pozitív élményeim, emlékeim vannak, mindig sokat jelentett nekem és a lányoknak a szurkolók szeretete, és ezt nagyon komolyan és őszintén így gondolom! Nagy előnye a váci sportcsarnoknak, hogy viszonylag kicsi, és közel vannak a pályához a nézők, így egy viszonylag kisebb közösség, úgy 6-700 ember is, élén a B-középpel, elképesztő atmoszférát tud teremteni. Ez a hangulat, szerintem benne van a legjobb háromban Magyarországon! Több edzőkollégám említette nekem, hogy nagyon nehéz itt játszani, mert nagy a nyomás a szurkolóktól, és hogy milyen hatékonyan támogatják a csapatot. Ebben az évben nagyon hiányoztak a drukkerek! A jól játszó, idei Európa-liga-döntős Siófok ellen, erőnk felett teljesítve, visszatért szurkolóinknak is köszönhető, hogy sikerült egy pontot szereznünk.

Nagyon egyedire, gyönyörűre és meghatóra sikerült a búcsúd az utolsó fordulóban, csak éppen Debrecenben! Lezárult egy ötéves korszak pályafutásodban, és egyúttal leendő állomáshelyeden is „bemutatkoztál”! Jó volt ez így is, vagy azért Vácon szebb lett volna?

  • Nagyon komoly sikert értünk el ezzel a győzelemmel, amely végül bajnoki negyedik helyet eredményezett. Ez sem volt rossz, de persze egészen más lett volna, ha Vácon, telt ház előtt sikerül az idényt így befejezni. Azonban a szurkolóink, akik eljöttek Debrecenbe, végig hatékonyan segítették a csapatot. Nagyon jól esett és köszönöm a csarnokban kitűzött transzparensüket („Köszönjük az elmúlt öt évet, Zoli!”) is! Örülök, hogy ennyien eljöttek, különösen a boglári „zakó” után!

Hogy alakul a következő két hónapod várható forgatókönyve (pld. pihenés, költözés, bemutatkozás, első edzés)?

  • Hétfőn megvolt az évzáró, a kedd már munkával telt. A debreceni felkészülést készítem elő, edzőmeccsek, edzőtábor, programtervezés, hasonlók. Már most nagyon sok munka van, még az alapozás „hivatalos” megkezdése előtt is. Lesz 1-2 nap közös pihenés a családdal, de igazából egy edzőnek nagyon nehéz kikapcsolnia, mert minden nap felmerül valamilyen kérdés. Debrecenben július 12-én kezdődnek az edzések, előtte egy héttel költözöm oda.

Milyen gondolatok közepette készülsz a debreceni vezetőedzői megbízatásra?

  • Új kihívás lesz számomra, más közegben, egy más csapattal. Célom, hogy belőlük is kihozzam a maximumot, és egyénileg fejlődjenek a játékosok. Ha ez sikerül, akkor már elégedett leszek.

Végezetül köszönjük szépen teljes szívvel végzett, áldozatos és eredményes váci munkádat, az együtt töltött öt évet, a sok emlékezetes mérkőzést, sport- és közösségi élményt, a hangulatos beszélgetéseket!
Sok sikert, számos szép eredményt, és hasonló szurkolói fogadtatást, mint Vácon, kívánunk pályafutásod újabb állomáshelyén, Debrecenben! Bennünket pedig őrizz meg jó emlékezetedben, ahogy mi is tesszük majd!

Füstös Miklós

Related posts